Számos olyan egészségügyi állapot létezik, amikor elkerülhetetlen a hashajtók alkalmazása. Sokan, azonban fogyókúrás szerként tekintenek ezekre a szerekre, ami könnyen függőséghez vezethet. Ezért kell tisztában lenni azzal, hogy mik a hashajtók veszélyei, és hogyan kerülhetjük el ezeket.
Krónikus székrekedés esetén természetesen indokolt a hashajtó szedése, ahogyan a méregtelenítés javítására is jó megoldást jelenthet ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a hashajtókra viszonylag könnyen rá lehet szokni, világszerte több tízmillió ember küzd ezzel a függőséggel. A hashajtók veszélyei közül tehát ez a legfontosabb, ráadásul számos más egészségügyi probléma előidézője lehet, végeredményben akár halált is okozhat.
Alapvetően a székrekedésnek az az oka, hogy a bélperisztaltika lelassul, ezért a salakanyag lassabban jut el a végbélhez. Alkati kérdés, hogy kinek, milyen a bélműködése, és mennyire rendezett a széklete, ugyanakkor a krónikus székrekedésre létezik egy mindenkire használható feltételrendszer, amit a Róma III. kritériumrendszer határoz meg. Krónikus szélrekedésről akkor beszélhetünk, ha az alábbi tünetek közül, az utóbbi három hónapban kettőnél több jelentkezett, és hat hónapja fennállnak:
Az ürítések legalább 25 százaléka darabos vagy kemény.
Az ürítések legalább 25 százaléka nehézséget okoz.
Az ürítések legalább 25 százaléka után megmarad a székelési inger, azaz úgy érezzük, hogy a székelés elégtelen volt.
Az ürítések legalább 25 százalékában úgy érezzük, hogy a széklet távozását valami akadályozza.
Az ürítések legalább 25 százalékában a széklet csak külső segítséggel (manuálisan) távozik.
A heti ürítések száma kevesebb háromnál.
További feltétel, hogy hashajtó alkalmazása nélkül kisebb az esélye a lágy székletnek, ez pedig egyenes út a gyógyszerek szedéséhez. Különösen a nők és az idősek esetében jellemző a székrekedés, így a hashajtók veszélyei is elsősorban őket érintik.
Általában a székrekedést olyan okok váltják ki, amelyeket könnyedén megszüntethetünk. A leggyakoribb a helytelen táplálkozás, elsősorban a rostszegény étrend, de kiválthatja a mozgáshiány, az elégtelen folyadékbevitel. A megoldás ilyenkor kézenfekvő: a vízben oldhatatlan rostokban gazdag ételek fogyasztása, mint amilyen az árpa, a chia mag, a káposztafélék, a hagyma, a korpa, a rozs, a szilva, a málna, az uborka, a paradicsom, a bab vagy az útifű maghéj sokat segíthet a székrekedés megszüntetésében, ha ezekhez naponta legalább 2-3 liter tiszta, buborékmentes vizet is fogyasztunk. Más a helyzet, ha a székrekedést valamilyen betegség váltja ki, ezekben az esetekben magát a betegséget kell megszüntetni, addig viszont a hashajtók szedése sokszor elkerülhetetlen.
A hashajtófüggőség azonban jellemzően nem az előbbiek miatt alakul ki. Sőt, nem is szükségszerű, sokkal inkább mondható szándékosnak. A testképzavarra vezethető vissza, ahhoz, amikor valaki mindenképpen sovány akar lenni, de hiába éri el ezt az állapotot, továbbra is kényszeresen küzd a nem létező súlyfelesleg ellen. Mértékétől és kísérő mentális tüneteitől függően, ez lehet anorexia vagy bulimia, mindkét lelki betegség esetén gyakori a hashajtók rögeszmés használata. Van még egy élethelyzet, ami előidézheti a hashajtófüggőséget, ez pedig az időskor, amikor sokaknál valóban csak a gyógyszerek segítségével működik az ürítés.
Szögezzük le ismét, hogy a hashajtók veszélyei általában csak a gyakori használat során jelentkeznek, az alkalmi használat rendszerint nem okoz egészségügyi problémát. Ez alól kivétel a bélzáródás és a bélgyulladás, amikor nem szabad hashajtót szedni.
Általánosságban elmondható, hogy hashajtót négy hétnél tovább, kúraszerűen, ne használjunk, ugyanis többféle káros következménye lehet a rendszeres hashajtószedésnek. Növeli a kiszáradás kockázatát, hiányállapotokat idézhet elő, csökkentheti más gyógyszerek felszívódásának hatékonyságát, hozzájárul a bélflóra egyensúlyának felborulásához. Utóbbi következményeként gyengül az immunrendszer, rossz lesz az emésztés. Ha tehát gyógyszert szedünk (különösen szívgyógyszereket, fogamzásgátlót), mindenképpen konzultáljunk orvosunkkal a hashajtó alkalmazásával kapcsolatban.
A hashajtófüggőség nem játék, szinte ugyanolyan nehéz leszokni róla, mint a cigarettáról vagy a drogokról. További veszélye, hogy a folyamatos hashajtóhasználat miatt, a belek izomzata ellustul, ezért a bélfal kitágul, a széklet továbbításához szükséges bélmozgások lelassulnak. Ez pedig egyenlő a székrekedéssel, amit a továbbiakban csak a hashajtók által kiváltott ingerekkel lehet leküzdeni. A bélrendszer tulajdonképpen megszokja, hogy csak a gyógyszerek támogatásával tud üríteni.
Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1743454/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20687617
http://www.romecriteria.org/assets/pdf/19_RomeIII_apA_885-898.pdf