Az emésztési zavarok rendkívül kellemetlen panaszokkal járnak, leggyakrabban teltségérzettel, puffadással, bélgörcsökkel. Létezik azonban egy gyógynövény, ami szinte az összes problémára megoldást jelenthet. Halott már az örménygyökérről?
Az emésztési zavarok ellen kiválóan használható örménygyökér legfontosabb összetevője az inulin rost, ami a szervezet számára emészthetetlen, azonban táplálékul szolgál a bélrendszerben élő probiotikus baktériumok számára. Ily módon segít helyreállítani az immunrendszer működését közvetlenül befolyásoló bélflóra egyensúlyát. Megszünteti a székrekedést, ezen kívül megvédi a vastagbélrákkal szemben.
Az emésztési zavarokhoz gyakran társuló puffadás és bélgörcsök leküzdéséhez az örménygyökér keserűanyag-tartalma járul hozzá, ami javítja az emésztést, továbbá fokozza a máj- és az epefunkciókat. Az örménygyökér kiváló méregtelenítő, megtisztítja a májat és a bélrendszert, segítségével könnyen megszüntethető az emésztési zavarokat kísérő hasmenés, a hányinger és a hányás is. Pektintartalma rendszeressé, és alapossá teszi az ürítést, ösztönzi a szervezet természetes méregtelenítési folyamatait. Óvja az emésztőrendszert, kihajtja a parazitákat, csökkenti a különféle bélirritációkkal járó kellemetlen problémákat, mint amilyen a gyomorégés vagy a meteorizmus.
2 kanálnyi örménygyökeret helyezzünk egy (nem fém) edénybe, öntsünk rá 3 liter forrásban lévő vizet, hagyjuk állni 15 percet. Ha a főzet szobahőmérsékletű lesz, szűrjük le. Langyosan, vagy hidegen fogyasztjuk. Az örménygyökér tea csak keveseknek ízlik önmagában, ezért érdemes mézzel, esetleg citrommal ízesíteni. Nagyszerűen alkalmazható stressz, idegesség és álmatlanság ellen, utóbbi esetben lefekvés előtt igyuk meg a meleg teát. A növényből készült tea enyhíti az emésztőrendszeri gyulladást, ha étkezés előtt isszuk, megvédhetjük vele a bélnyálkahártyánkat.
A tea fogyasztása nem ajánlott terhesség és a szoptatás alatt, valamint szívproblémák esetén, túlzott használata pedig enyhe mérgezést okozhat.
Forrás:
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20095126