A természetes és vegyi úton előállított tartósítószereket egyaránt arra használják, hogy meggátolják, vagy legalábbis lassítsák az élelmiszerekben egy idő után óhatatlanul elinduló romlási folyamatot. Ezzel éri el az élelmiszeripar, hogy a termékek sokáig eladhatóak maradjanak.
Bár az ételek romlását okozhatják fizikai okok is – például amikor megütődik a gyümölcs –, jellemzően kémiai folyamatok eredménye. Sok vásárló számára a tartósítószer garanciát jelent arra, hogy a kiválasztott élelmiszert nyugodtan elfogyaszthatja. Éppen ezért, az élelmiszeripar a hosszú eltarthatóság érdekében általában többféle tartósítószert alkalmaz. Találkozhatunk velük a pékárukban, szószokban, öntetekben, üdítőitalokban, konzervekben, szárított zöldségekben és gyümölcsökben, hús és halkészítményekben. Többségük szintetikus kemikália, de vannak olyan adalékok is, amelyeket bizonyos fermentált élelmiszerekből természetes úton vonnak ki. Ezek közül a leggyakoribb a benzoesav, a propionsav és a nizin.
A tartósítószereket a gyártók kötelesek E 200 és E 299 közötti kóddal jelölni. Ismerkedjünk meg most a tartósítószerek csoportjaival:
Nyugodtan kijelenthetjük, minél tartósabb egy étel, annál több olyan anyagot tartalmaz, amelyekre szervezetünknek egyáltalán nincs szüksége. Csökkenthetjük a tartósítószerek bevitelét, ha ételeinket házilag, ellenőrzött alapanyagokból készítjük, valamint ne felejtsünk el időnként béltisztító és méregtelenítő kúrát tartani. Figyeljük szervezetünk jelzéseit: az allergiás reakciók, a gyakori csalánkiütés, a fáradékonyság vagy éppen a reflux a méreganyagok felhalmozódására is utalhat.