Ételszínezékek, színes ételek
Az élelmiszerfestékeknek önmagukban semmi hasznuk. Arra hivatottak, hogy vonzóbbá, eladhatóbbá tegyék a termékeket. Sajnos az élelmiszeripar a minél olcsóbb gyártásban gondolkodik, ezért a természetes színezékek helyett előszeretettel alkalmaz szintetikus anyagokat.
Az ételszínezékeknek nincs tápértékük, sem ízük, mégis megtalálhatók szinte valamennyi élelmiszerben, hiszen segítségükkel könnyebben lehet behálózni a vevőket. Lássuk be, a látvány is nagyban hozzájárul ahhoz, mit emelünk le először az üzletek polcairól: tanulmányok szerint az átlagfogyasztó jobb minőségűnek gondolja a vonzóbb küllemű ételeket.
Ne hagyjuk magunkat feláldozni az esztétikum oltárán legyünk gyanakvóak. A legtöbb esetben ugyanis pontosan azért vetik be ezt a „látványcselt”, hogy eltereljék figyelmünket a termék silányságáról!
Milyen élelmiszerekkel legyenek fenntartásaink?
Mivel a gyártók jól ismerik a gyengéinket főleg a tömegigényeket kielégítő termékeket színezik. Bánjuk csínján az alkoholmentes üdítőkkel, az ipari mennyiségben gyártott fagylaltokkal, süteményekkel. Sokféle ételszínezéket tartalmaznak a különféle előre elkészített öntetek, mártások, félkész ételek (konzervek) és ki gondolná: a legtöbb étrend-kiegészítő termék is. Ha jót akarunk magunknak – és miért ne tennénk –, kerüljük ezeket a készítményeket, hiszen gyakori és hosszantartó fogyasztásuk kellemetlen mellékhatása, hogy a bennük található ételfestékek egy része idővel felhalmozódik szervezetünkben. Nincs azonban okunk az ijedtségre: hatékony méregtelenítéssel ezektől is megszabadulhatunk!
Természetes, vagy szintetikus?
Talán első hallásra furcsának tűnhet, de még azokat az ételszínezékeket sem nevezhetjük minden szempontból egészségesnek, amelyek természetes alapanyagokból készülnek.
Mire gondolunk?
Léteznek természetes, természetes eredetű, valamint mesterséges ételszínezékek. Bár az előző két elnevezés bizakodásra adhat okot, azért nem árt az óvatosság: az élelmiszer nyersanyagokból kivonással előállított természetes ételfestékek közül az E 160b (annatto), az E 160c (kapszaicin), valamint az E 120 (kárminsav) allergén hatású. Utóbbit egyébként a pajzstetvek közé tartozó bíbortetű szárított testéből készítik.
Természetes eredetűnek nevezik azokat az ételszínezékeket – ilyen az E 150 karamell és az E 153 növényi szén -, amelyek állati vagy növényi eredetű nyersanyagokból készülnek, azonban színezék formájában a természetes környezetben nem fordulhatnak elő. A mesterséges ételszínezékek vegyi úton készülnek, kémiai jellemzőik eltérnek a természetben megtalálható színezőanyagokétól, ami hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet nehezebben birkózik meg velük.
Káros mellékhatások szivárványszínekben
Az ételszínezékek megjelölésénél a kód mindig E betűvel kezdődik, a hosszú sor az E 100-tól indul és egészen az E 199-ig tart.
Ha hajlamosak vagyunk allergiára, ételintoleranciára, esetleg asztmától vagy nyálkahártya gyulladástól szenvedünk, mindenképpen kerüljük az azofesték tartalmú E 110, E 122, E 123, E 124, E 129, E 151, E 154, E 155 és E 180 színezékeket, mivel ezek felerősíthetik a már meglévő tüneteinket, sőt akár tovább ronthatnak egészségi állapotunkon.
Figyelem! Az azofestékek a kicsiknél emésztési zavarokat, nem megfelelő székletet, koncentrációs problémákat vagy hiperaktivitást is okozhatnak.
Nyugodtan fogyasztható az E 160-E 163, amelyek a cékla, a paprika és a répa színanyagait jelölik, ezeken kívül természetes színezék az E 100 és az E 101, illetve az E 139-nél magasabb kóddal ellátott színezőanyagok nagyobb része.
Tudta, hogy...?
Az E számok 100 és 163 között a természetes vagy szintetikus, a 170 és 180 között a szervetlen, ásványi eredetű színezékeket jelölik.
Saját érdekében jegyezze meg: az EU betiltotta az E 103, E 105, E 106, E 107, E 111, E 121, E 125, E 126, E 130, E 152, E 181, E 197 színezékek használatát. Ezért mindig jól nézzük meg a messzeföldről érkező élelmiszerek cimkéjét!
