Inzulinrezisztencia az az állapot, amikor lecsökken a sejtek inzulinnal szembeni érzékenysége. Férfiaknál, nőnél, gyerekeknél egyaránt kialakulhat. Rossz közérzet betegségnek is nevezik, azonban az inzulinrezisztenciának más tünetei is lehetnek. Fontos, hogy ismerjük meg ezeket, mert így hamarabb megkezdődhet a kezelés.
Alattomos betegség az inzulinrezisztencia, tünetei sokáig rejtve maradnak, de később is jó ideig nem elég egyértelműek. Első jelei a hirtelen hangulatingadozás, amit fáradékonyság, alvászavarok és akár depresszió követhet. Látható tehát, hogy miért nehéz időben felismerni, és kezelni, aminek következménye a további panaszok kialakulása.
Amikor a sejtjeink inzulinérzékenysége csökken, hiába termel a szervezet több inzulint, ennek hatása akkor sem lesz megfelelő. Az inzulinról annyit érdemes tudni, hogy ennek a hormonnak a segítségével jut a vérbe az élelmiszerekkel bevitt cukor, aminek felszívódását, és így mennyiségét is szabályozza. Nélkülözhetetlen az izomszövetek és a zsírsejtek számára, melyek a testtömeg mintegy 55-60 százalékát teszik ki. Amikor kialakul az inzulinrezisztencia, a szervezet erre reagálva, egyfajta védelmi reakcióként, egyre több inzulint kezd termelni.
Ez a kezdeti időszakban általában elegendő, a túltermeléssel egyensúlyban marad a vér inzulinszintje. Hosszabb távon azonban az inzulint előállító hasnyálmirigy nem képes „tartani a tempó”, ezért az inzulin mennyisége és hatása lecsökken. Ezért az étkezés után hirtelen megugrik a vércukorszint, és az optimális érték felett marad még órákkal a táplálék elfogyasztása után is.
Súlyos esetben a hiperglikémia léphet fel akkor is, ha a beteg koplal, azaz egyáltalán nem visz be táplálékot a szervezetébe. Éhgyomi hiperglikémiáról akkor beszélhetünk, ha a 8 órás éhezés után is a kelleténél magasabb marad a vércukorszint. Az inzulinrezisztencia tehát a cukorbetegség egyik előzményének tekinthető.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, mennyire káros az inzulinrezisztencia, érdemes megismerni ennek a betegségnek a közvetlen következményeit.
Megemelkedik a plazmában a zsírsavak mennyisége, mivel felgyorsul a zsírok (trigliceridek) lebomlása.
Az izmokban csökken a cukor mennyisége, ezzel az elraktározott cukrok mennyisége is.
Mivel a zsírsavak felgyülemlenek a vérben, ez alaposan megterheli a májat.
Az izomzat a periferikus inzulinrezisztencia egyik legfontosabb színtere. Ennek ellenére a jó hír az, hogy a rendszeres testmozgás hatására, a cukrok képesek behatolni az izomsejtekbe akkor is, ha a ver inzulinszintje igen alacsony.
Egy idő után a hasnyálmirigy működése folyamatosan gyengül, ami növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Számos oka lehet az inzulinrezisztenciának. Sokszor egy is elég közülük, de, ha egyszerre több van jelen, valószínűbb a betegség kialakulásának.
Az egyik leggyakoribb faktor a hormonváltozás. Igaz, ez is számos területet ölel fel: okozhatja a változó kor, vagy a várandóság. Szintén inzulinrezisztenciához vezethet a fokozott adrenalin- vagy kortizol termelődés, ugyanis ezek a hormonok túlzott jelenléte semlegesíti az inzulin hatásait: ez arra készteti a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint állítson elő, ami gyakorlatilag egy ördögi kör.
Az inzulinrezisztencia hátterében örökletes hajlam is kimutatható, és számos szervi elváltozás, betegség is előidézheti. Ide tartozik a magas vérnyomás, a túlsúly – különösen veszélyes a hasi zsír felhalmozódása –, a különféle májbetegségek (hepatitisz, májzsugor), a szteroidok vagy szteroid alapú gyógyszerek szedése, a kóros vérszegénység és a Cooley-kor. Szinten az inzulinrezisztencia lehetőségére figyelmeztethet a vér LDL (rossz) koleszterin szintjének és a trigliceridszint megemelkedése.
Az inzulinrezisztencia megelőzésének, illetve kezelésének talán legjobb, de bizonyosan a legegyszerűbb módszere a napi, rendszeres testmozgás. És most, ne arra gondoljunk, hogy elsétálunk a boltba és vissza. A mozgás legyen intenzív, és tartson legalább fél órán keresztül, úgy, hogy közben kiizzadunk. Ez lehet akár gyaloglás is vagy házimunka, amennyiben ezeknek a feltételeknek megfelel.
A másik fontos követelmény a megfelelő testsúly. Szabaduljunk meg a felszedett felesleges kilóktól, mert az inzulinrezisztencia fogyás nélkül szinte biztosan nem kezelhető. Ennek elengedhetetlen feltétele a mozgás, ami társuljon egészséges táplálkozással. Az inzulinrezisztencia étrend lényeges eleme, hogy lehetőleg alacsony glikémiás indexű élelmiszerekből álljon.
Fogyasszunk olyan, rostokban gazdag ételeket, étrend-kiegészítőket, amelyek lassítják a cukrok felszívódását. Ilyen a psyllium, ami nagyszerű szövetséges az inzulinrezisztencia elleni harcban.
És még valami. Fordítsunk fokozott figyelmet az immunrendszerünk működését alapvetően meghatározó bélflóra egészségére: fogyasszunk probiotikumokat (kovászos uborka, savanyú káposzta, élőflórás joghurt, étrend-kiegészítők), valamint a probiotikumok szaporodásához elengedhetetlen prebiotikumokat, azaz élelmi rostokat. Különösen jó választás a szimbiotikum étrend-kiegészítő, ami az ideális mennyiségben és összetételben tartalmaz pro- és prebiotkumokat.
Források:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3820526/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1204764/