A modern evolúcióelmélet szerint a férfiak és a nők igen eltérő párválasztási preferenciákra szelektálódnak. Célorientált és prevenciós fókuszú típusokra. Mindannyian tudjuk, hogy az az érzés, amely az első találkozáskor megérint bennünket, döntő pillanat a jövőt illetően, ami a párválasztást illeti. A párválasztási preferenciák értelemszerűen kontextus-függőek, hiszen az egyének folyamatosan alakítják partnerük iránti igényeiket a saját belső és külső feltételeknek képére. Egyre több bizonyíték most azt mutatja, hogy a férfiak és a nők is válogatósabbak lettek, még a látszólag váratlan helyzetekben is. Már a párválasztás kezdetén megvizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyek elősegítik, vagy korlátozzák a párkapcsolat alakulását.
Bizonyára sokan hisznek ebben, hiszen könnyen előfordulhat, hogy látszólag két teljesen különböző típusú ember jól tud együttműködni egy párkapcsolatban. A hosszú távú párkapcsolatok esetében az ellentétek vonzása viszont egyáltalán nem igaz. Ugyan képesek vagyunk felismerni az önmagunkhoz hasonló megjelenésű, ízlésű, érdeklésű és viselkedésű embereket, és a párválasztáskor ezeket a hasonlóságokat előnyben is részesítjük. A nemi különbségeket elemezve, a férfiak és a nők párválasztási mechanizmusai igencsak eltérnek egymástól. Vegyünk egy egyszerű példát, a férfiak megelégszenek alkalmi kapcsolat esetén az alacsonyabb intelligenciájú partnerrel, míg egy nő általánosságban az alkalmi légyottokhoz is művelt férfire vágyik. Hosszú távú kapcsolatban gondolkozó férfi viszont ugyanannyira keresi a magas intelligenciával megáldott partnert, mint a nő. Hosszú távú kapcsolatok esetében mindkét nem hasonlóan olyan tulajdonságokra fókuszál a párválasztást illetően, mint a kedvesség és a megértés, a kompromisszum készség, a családcentrikusság és a megfelelő humorérzék. Mind a férfiak, mind a nők esetében igaz, hogy az ellenkező nemű szülőhöz hasonló pár lesz az igazi társ. A férfi az olyan általuk preferált belső tulajdonságokat keresi a nőben, amelyekkel az édesanya lett felruházva, míg a nő olyan tulajdonságokra fókuszál a párválasztást illetően, amit az édesapa hordoz magában. A nő számára fontos a férfi gondoskodó képessége, hiszen ennek később, a gyereknevelésnél óriási jelentősége van.
Ha a személyiséget biológiai nézőpontból közelítjük meg, akkor egyértelműen kimondhatjuk, hogy az evolúciós folyamatok erőteljesebb hatást gyakorolnak párválasztásra. Miért is vonzódunk valakihez? „mert van köztünk kémia..." Az érett, családcentrikus nő sokkal inkább olyan partnert keres élete párjának, aki azon felül, hogy nemzőképes, képes hosszú ideig a gondozásra, a támogatásra, és a gyermek felnevelésében is segítséget tud nyújtani. Ezzel ellentétben a férfiak általánosságban kevésbé jövőcentrikusak, számukra inkább a nemzőképesség lehetősége a meghatározó, egyszóval a nő kora és egészségi állapota lehetővé tegye egyszer az utódnemzést. A nők az egészségük és a fiatalságuk kihangsúlyozását részesítik előnyben, pont ezért, mert évszázadok óta ez van belénk kódolva. A nő akkor lesz potenciális választás, ha fiatal, ha életerős és egészséges. A férfiak ezzel szemben teljesítményeiket és anyagi lehetőségeiket helyezik előtérbe, hiszen a védelemnyújtás képességét jelzik a nő felé. Az evolúciós pszichológia szerint kijelenthető, hogy párválasztási stratégiáink veleszületettek, és ténylegesen irányítják a cselekedeteinket! A legtöbb párkapcsolatnak vannak a nehéz időszakai, szinte minden pár felhasználja a múltját, hogy ellenőrizzék a másik viselkedését. Mennyire normális ez?
A mai világban nagyon sokszor központi téma a nők anyagiassága a párválasztásban, és az, hogy ez mennyire negatív dolog. Vagy talán még sem? Érdekes amikor állás interjúra megyünk az egyik legfontosabb kérdésünk, hogy mennyi lesz a fizetésünk. Ez teljesen normálisnak tűnik, és igencsak bolondnak tartanák azt a személyt, aki azt mondaná, őt nem érdekli a fizetése. Igen, az anyagiak nagyon meghatározó tényezők a párválasztásban. Miért is? A legjobb magyarázatot akkor kapnánk, ha visszamennénk a múltban, amikor még barlangban éltünk, és a férfiak szó szerint bunkósbottal verték agyon a vacsorának valót. Akkoriban anyagiasnak lenni a nők részéről élet halált jelentett. Vezetők, tisztán fizikai adottságuk miatt a férfiak voltak. E hosszú idő, az őskortól napjainkig bőven elég volt, hogy a gének erősen beépüljenek az emberbe. A fizikai képességek döntőek voltak az emberiség túlélésében, hogy megtudják védeni az emberi hordákat minden körülmények között és tudjanak élelmet szerezni. Ehhez persze fifika és képesség is kellet, nem mintha a nők szerepe – gyermekszülés és nevelés, ápolás, óvás, a tűz őrzése, a főzés, az otthon megteremtése - nem lett volna épp olyan fontos, mint a férfiak szerepe. A horda védelme és a vadászat sordöntő feladatnak bizonyult a férfi életében így a vadászok nagy tiszteletet élveztek, a nőket pedig nem hagyta figyelmen kívül ezen tulajdonságok „elismerése”. Elsősorban azért, mert a nőknél a gyermeknevelési ösztön erősebb mindennél, ezért azokhoz a férfiakhoz simultak, akik ilyen téren kitűntek a hordából, hogy így állandó védelemhez és élelemhez jussanak. Akkoriban az anyagiasságot egy antilop combja jelentette, más szóval „vacsora”, a biztonságot pedig a karizom bunkós bottal. Ezek mellett tudott a nő gyermeket nevelni, hasonlóan, mint a mai világban. Hitték, hogy szeretve vannak, ami természetesen nem zárja ki a szerelmet, és hogy része lehet a szerelemnek - akkor is és most is - a férfi anyagi jóléte, hiszen biztos fészket jelent a nő számára. Mielőtt a nőket kritizálnánk, kicsit gondolkozzunk el ezen, hogy nagyon mélyen, bizony a gének dolgoznak. Jó anyagi körülmények között élni nagy biztonságot jelent. A mai, kissé eltorzult világban a párválasztás kérdése sok kérdést felvet, de egyet ne felejtsünk el, biológiailag belénk van kódolva a túlélési ösztön, mind férfi, mind nő részéről.
Ács Beatrix, Test Lélek Egészség
Felhasznált szakirodalmak: What Are The Signals That Someone Is Right For you? , Domestic Violence , I Marred a Total Stranger . WebMD .