A tavasz beköszöntével, a hőmérséklet emelkedésével kezdetét vette a kullancsok szaporodása. Az apró vérszívók nem csak a kirándulókat, hanem parkokban és kertekben megbújva a városi embert is fenyegetik, ezért nem árt tisztában lennünk az élősködők néhány alaptulajdonságával.
A betegségeket okozó kullancsok a bélrendszerükben élő baktériumokat és vírusokat a vérszívás során juttatják be a szervezetünkbe. Hogy melyek ezek, arról a Vitalitás magazin cikkében olvashatnak részletesen.
A kullancsokról sokan azt gondolják, hogy csak az aljnövényzetben gazdag erdőkben, tisztásokon élnek, pedig a természetes élőhely csökkenésével egyre gyakrabban fordulnak elő városok zöldterületein, parkokban és a családi házas övezetekben. Mivel a kullancsok a fényt, a szárazságot, és a meleget nem kedvelik, rejtőzködnek, és a bokrok, fák levelein megkapaszkodva várják a táplálkozási alkalmat. Nem a fákról ugranak a nyakunkba, hanem a fűből, és az alacsony cserjék ágairól kerülnek az arra bóklászó állatok szőrébe vagy az ember ruhájába, hajába. Gyakran található kullancs a kutyában, illetve a kertbe kijáró háziállatokban.
A kullancs mérete változó, a petéből kikelt kullancs lárva szabad szemmel szinte láthatatlan, míg egy kifejlett példány 3-4 milliméter. A vérrel jóllakott kullancs akár babszem méretűre is nőhet. Mivel a csípésük fájdalommentes és helyük sem viszket, nem mindig vesszük észre azonnal őket.
A kullancsok ellen kiránduláskor használjunk kullancsriasztó sprayt vagy kenőcsöt, kerüljük a sűrű bozótot, aljnövényzetet, és viseljünk hosszú nadrágot, melynek szárát gyűrjük be a zokni alá. Tűrjük be a felső ruházatot a nadrág derekába, a hosszú hajat fonjuk be, tűzzük fel, és hordjunk vászonsapkát. Hazatérve vizsgáljuk át a testünket, különös tekintettel a hajlatokra, és a hajas fejbőrre. A kullancscsípést követően a bőr kissé felduzzad, kipirosodik, viszket, tapintása fájdalmat okoz.
A bőrbe fúródott kullancsot a feji részénél csipesszel megfogva, határozott mozdulattal távolítsuk el, vagy használjunk kullancskanalat. Ne nyomkodjuk a potrohát, és ne kenjük be az állatot krémmel vagy olajjal, mert ezek hatására bélrendszere tartalmával együtt kórokozókat öklendezhet a bőr alá. Hiábavaló vegyszerekkel, többek között az előszeretettel alkalmazott benzinnel vagy körömlakklemosóval próbálkozni. Ha az állat feje mégis a bőrben maradt egy steril tűvel – úgy, mintha szálkát szednénk ki – távolítsuk el a bőr alól.
Az eltávolítást követően egy-két napig még apró, piros, esetleg viszkető bőrelváltozás jelezheti a csípés helyét, amennyiben azonban a bőrön körkörösen növekedő folt jelenik meg, forduljunk bőrgyógyászhoz, mert ez a Lyme-kór jele.
Ha gyakran kirándulunk, a kullancs által terjesztett agyhártya és agyvelőgyulladás kialakulása védőoltással kerülhető el. A kétéves kortól alkalmazható, három oltásból álló sorozat beadása után háromévente van szükség egy emlékeztető injekcióra. Egyelőre nem létezik védőoltás a fáradtsággal, fejfájással, ízületi gyulladással járó Lyme-kór ellen, ám az időben felismert betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható. Fontos tudni, hogy a kezeletlen Lyme-kór akár maradandó ízületi, idegrendszeri károsodásokhoz vezethet!
Jó tudni, hogy tehenek, kecskék és az utóbbiak pasztőrizálatlan teje is hordozója lehet a vírusnak, bár ezek az állatok nem betegednek meg tőle.
Források:
https://www.vitalitas-magazin.hu/eletmod/kullancs-betegsegek