Élelmiszerszínezékek: miért veszélyesek a szivárványszínek?
Az élelmiszerszínezékeknek önmagukban semmi hasznuk, a gyártók arra használják őket, hogy vonzóbbá, eladhatóbbá tegyék a termékeiket. Sajnos az élelmiszeripar a természetes színezékek helyett előszeretettel alkalmaz vegyi úton előállított anyagokat, ezek fogyasztása pedig akár súlyos egészségkárosodást is okozhat.
Vonzóbb, ha színes
Az ételszínezékeknek nincs tápértékük, sem ízük, mégis megtalálhatók szinte valamennyi élelmiszerben, hiszen segítségükkel könnyebben lehet behálózni a vevőket. Lássuk be, a látvány is nagyban hozzájárul ahhoz, mit emelünk le először az üzletek polcairól: tanulmányok szerint az átlagfogyasztó jobb minőségűnek gondolja a vonzóbb küllemű ételeket. Ne hagyjuk magunkat feláldozni az esztétikum oltárán legyünk gyanakvóak. A legtöbb esetben ugyanis pontosan azért vetik be az ételszínezékeket, hogy eltereljék figyelmünket a termék silányságáról.
Szinte mindenben van
Mivel a gyártók jól ismerik a gyengéinket, főleg a tömegigényeket kielégítő termékekbe tesznek élelmiszerszínezékeket. Bánjuk csínján a szénsavas üdítőkkel, a fagylaltokkal, süteményekkel, cukorkákkal. Sokféle ételszínezéket tartalmaznak a különféle előre elkészített öntetek, mártások, félkész ételek, konzervek, tésztafélék, felvágottak, sőt, ki gondolná, de a legtöbb étrend-kiegészítő termék is. Ha jót akarunk magunknak, kerüljük ezeket a készítményeket, hiszen gyakori és hosszantartó fogyasztásuk kellemetlen mellékhatása, hogy a bennük található toxikus ételfestékek egy része idővel felhalmozódik a szervezetünkben, főként a májunkban.
Miből készülnek?
Természetes eredetűnek nevezik azokat az ételszínezékeket – ilyen például az E 150 karamell és az E 153 növényi szén -, amelyek állati vagy növényi eredetű nyersanyagokból készülnek, azonban színezék formájában a természetes környezetben nem fordulhatnak elő. Az élelmiszer nyersanyagokból kivonással előállított természetes ételfestékek közül E 160b (annatto), az E 160c (kapszaicin), valamint az E 120 (kárminsav) allergén hatású. Utóbbit egyébként a pajzstetvek közé tartozó bíbortetű szárított testéből készítik, míg az anatto a Bixia orellana nevű trópusi fa gyümölcse magjának héjából készül. Az E 160 c-t paprikából vonják ki, ezt egyébként a kozmetikai ipar is használja. Nyugodtan fogyasztható az E 160-E 163, amelyek a cékla, a paprika és a répa színanyagait jelölik, ezeken kívül természetes színezék a kurkumából kivont E 100 és a tejsavóból vagy élesztőből készült E 101, illetve az E 139-nél magasabb kóddal ellátott színezőanyagok nagyobb része. A mesterséges ételszínezékek ezzel szemben vegyi úton készülnek, kémiai jellemzőik eltérnek a természetben megtalálható színezőanyagokétól, ami hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet nehezebben birkózik meg velük.
Kerüljük a szivárványszíneket!
Ha hajlamosak vagyunk allergiára, ételintoleranciára, esetleg asztmától vagy nyálkahártya gyulladástól szenvedünk, mindenképpen kerüljük az azofesték tartalmú E 110, E 122, E 123, E 124, E 129, E 151, E 154, E 155 és E 180 színezékeket, mivel ezek felerősíthetik a már meglévő tüneteinket, sőt akár tovább ronthatnak egészségi állapotunkon. Az azofestékek a kicsiknél emésztési zavarokat, nem megfelelő székletet, koncentrációs problémákat vagy hiperaktivitást is okozhatnak. Kiválthatnak bőrgyulladást, károsan hatnak a tüdőre, a nyirokrendszerre, a hasnyálmirigyre, az idegrendszerre, kromoszóma rendellenességet idézhetnek elő, de felelőssé tehetők a szembántalmakért, illetve a májkárosodásért.
Az EU betiltotta az E 103, E 105, E 106, E 107, E 111, E 121, E 125, E 126, E 130, E 152, E 181, E 197 színezékek használatát, ezért mindig jól nézzük meg a távoli országokból érkező élelmiszerek címkéjét!
