A sclerosis multiplex (SM) különösen nehéz betegség, nemcsak azok számára, akik érintettek benne, hanem azok is, akik ezekről a betegekről gondoskodnak. A sclerosis multiplexben szenvedő páciensek életében gyakran akutan fellángol a betegség, idővel pedig fokozatosan elveszítik járásképességüket, vagy látásukat. Általában tizenöt éven belül tolószékbe, végül pedig életük végéig ágyba kényszerülnek.
A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus, gyulladásos megbetegedése, ennek az autoimmun betegségnek a lényege, hogy a szervezet önmaga ellen fordul, és az idegsejteket, illetve a sejtnyúlványt burkoló mielinhüvelyt, azaz az idegsejtek védőburkát károsítja ezért az ingerületátvitel nem lesz megfelelő. Ilyenkor a szervezet megpróbál kompenzálni, és szklerotikus szövetekkel „pótolja ki” a sérüléseket. Egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a betegség és a táplálkozás előfordulása között összefüggés van. Bizonyos ételekről a kutatók azt állították, hogy előidézhetnek sclerosis multiplexet.
A táplálkozás és sclerosis multiplex kapcsolatát vizsgáló legelső kutatások az 1940-es tekintenek vissza, amikor dr. Roy Swank elkezdte ezzel kapcsolatos munkáját, amit később a Montreali Neurológiai Intézetben folytatott. Noha a kórkép megjelenését néhány kutató a mágneses mezőkkel hozta összefüggésbe, dr. Swank sokkal inkább az étrendre gondolt, főként a telített zsírokban gazdag állati eredetű táplálékokra. Dr. Swank ezután elvégezte legjobban ismert kísérletsorozatát 144 sclerosis multiplexben szenvedő betegen, majd elkövetkező 34 év során folyamatosan feljegyzéseket készített ezekről a páciensekről. Kísérleti alanyainak azt javasolta, hogy telített zsírokban szegény étrendet kövessenek, amit a páciense be is tartott, de nem mindannyian. Ezután két diétázó csoportba sorolta be őket, attól függően, hogy napi 20 grammnál kevesebb, vagy 20 grammnál több telített zsírt vettek-e magukhoz. A vizsgálatok során dr. Swank úgy találta, hogy a betegség súlyosbodását az alacsony telített zsírtartalmú diéta jelentősen hátráltatta, még az igen előrehaladott állapotú betegeknél is segített.
Később más vizsgálatok szintén alátámasztották és kiterjesztették Swank doktor megfigyeléseit, ám egyre inkább a tehéntejre helyeződött át a hangsúly. Az újabb tanulmányok bizonyítékot találtak arra, hogy a tehéntej fogyasztás és a sclerosis multiplex között szoros kapcsolat áll fenn. A kutatók felvetették annak lehetőségét, hogy ez az erőteljes kapcsolat talán a friss tehéntejben található valamilyen vírus jelenlétével magyarázható. Számos eltérő vírustípust meggyanúsítottak és sokféle immunrendszerre gyakorolt hatást felvetettek már. Bizonyos vizsgálatok több vírus antigént találtak a sclerosis multiplexben szenvedőknél, mint a kontrollcsoportnál, mások pedig vírusszerű géneket mutattak ki a betegség áldozatainál.
Mivel erőteljes bizonyítékokat találtak az állati eredetű táplálékok, különösen a tehéntej és a sclerosis multiplex vonatkozásában, és a kutatók tisztában vannak az autoimmun betegségek hasonlóságaival is, érdemes elgondolkozni azon, hogy a táplálkozás törvényszerűségei vajon nem érvényesíthetők-e a többi autoimmun betegségre.
Felhasznált irodalom:
Dr. T. Colin Campbell - The China Study