A csontritkulás a harmadik legsűrűbben előforduló megbetegedés. Világszerte évente másfél millióan szenvednek csonttörést emiatt. A betegségben érintettek csaknem fele meggyógyul, egyharmada rokkanttá válik, 20-30 százaléka azonban a fellépő szövődmények, például a tüdőembólia és felfekvés miatt meghal. De mi okozza, és mit tehetünk ellene?
A csontritkulást nem véletlenül nevezik a néma járványnak, hiszen gyakran csak akkor diagnosztizálják, amikor egy kisebb esés miatt bekövetkezik a csonttörés.
30-35 éves korig a csontokban lejátszódó folyamat az építés javára írható, ezt követi egy nagyjából két évtizedes egyensúlyi állapot. Változókorban a női hormon szintje alacsonyabbá válik, emiatt ilyenkor jóval nagyobb a bontó-, mint az építősejtek száma. 50 éves kor környékén fél-egy százalék közötti csontvesztés történik, de ennél nagyobb veszteség is előfordulhat. A harmadik életciklusban bekövetkezik a csontbontás.
Minél alacsonyabb a BMD ( a csont ásványianyag-sűrűsége), annál valószínűbb az esélye annak, hogy súlyos mértékű lesz a fokozatos csonttömegvesztés. Hosszú távon alkalmazva bizonyos gyógyszerek, mint például a szteroidok, egyes izomlazítók, epilepszia elleni szerek, nyugtatók és antidepresszánsok, illetve a vérnyomáscsökkentők növelhetik a csontsűrűség csökkenését. Az anorexia nervosa, az inaktív életmód vagy hosszabb ágynyugalom szintén gyengíti a csontokat, míg a dohányzás mérsékli a kalcium felszívódását, egyúttal fokozza a csontbontást. Az alkohol gátolja a csontképzést, ráadásul csökkenti a D-vitamin aktivitását is, amely így kevésbé tudja segíteni a kalcium felszívódását.
A betegség 60-80 százalékban genetikai tényezőktől függ, a maximális csonttömeg (BMD) kialakítását azonban fennmaradó százalékban mi magunk is befolyásolhatjuk. A megelőzés többlépcsős. A leghasznosabb gyermekkorban a kalciumdús étkezés, és a sok mozgás. Figyelni kell az optimális kalciumbevitelre, a tejtermékek, a mandula, a mák, a chia mag és a kendermag remek választás lehet. (Bár a kalcium jót tesz a csontoknak, figyelni kell a túlzott bevitel elkerülésére, mivel gátolhatja más ásványi agyagok beépülését a szervezetbe). A prevenció következő szintje az első törés megelőzése, ha ez netán mégis bekövetkezik, a másodlagos szint az újabb törés elkerülése. Ehhez elengedhetetlen a csontvesztés mértékének megállapítása. A tünetek megelőzésében segít a naponta végzett oszteoporózistorna, és a csontbontlásgátlók és csontépítő gyógyszerek szedése.
A csontritkulás gyógyításában jelentős szerepet tölthet be a Schüssler só-terápia. A Calcium fluorátum és Calcium phosphoricum módosulatai Magnesium phosphoricummal segíti a sejtefalon beüli beépülését a kalciumnak, így a csontszerkezet közvetlenül épül.